Országosan is egyedülálló az az utcaszínházi előadással színesített ünnepség, amellyel Székesfehérvár önkormányzata emlékezik már hosszú évek óta az 1956-os forradalom és szabadságharc hőseire. Így volt ez idén is. A Szent István-székesegyház oldalán lévő emlékkeresztnél néma koszorúzással kezdődött az ünnep, majd a hagyományokhoz hűen idén is fiatalok idézték meg a sorsfordító napokat és azokat a személyeket, akik életüket adták a szabadságért. A Városház téren a Szabad Színház Vasvári csoportja mutatta be Urbán Péter Az utolsó őrség című drámáját, Nagy Judit rendezésében. Az előadást követően dr. Cser-Palkovics András, Székesfehérvár polgármestere és dr. Molnár Krisztián, a Fejér Vármegyei Közgyűlés elnöke mondott beszédet.
Csendes megemlékezéssel kezdődött az ünnepi események sora október 23-án Székesfehérváron. Szerdán kora délelőtt a Szent István-székesegyház oldalán lévő ’56-os emlékkeresztnél néma koszorúzással tisztelegtek a város és a vármegye önkormányzatainak képviselői. Az emlékezés virágait közösen helyezte el Vargha Tamás országgyűlési képviselő, miniszterhelyettes, dr. Cser-Palkovics András polgármester, dr. Molnár Krisztián, a Fejér Vármegyei Közgyűlés elnöke és dr. Tanárki Gábor, a Fejér Vármegyei Kormányhivatal főispánja.
Koszorút helyezett el a Magyar Honvédség, valamint a nemzetközi katonai szervezetek képviselői, a katasztrófa- és rendvédelmi szervek vezetői, a történelmi egyházak, a politikai pártok, valamint a civil szervezetek képviselői.
A néma főhajtást követően a résztvevők átvonultak a Városház térre és csatlakoztak az emlékezőkhöz. Az ünnepi műsorban idén a Szabad Színház Vasvári csoportja idézte meg a forradalom és szabadságharc eseményeit. Urbán Péter Az utolsó őrség című drámájaa Corvin közi forradalmárok történetét dolgozta fel Pongrátz Gergely, a Corvin közi felkelőcsoport második és utolsó főparancsnokának visszaemlékezései és az 1956-os forradalom egyéb történelmi dokumentumai alapján. A dráma szereplői elsősorban fiatalok, kamaszok, a szovjet támadás ellen harcoló forradalmárok. A történet egy család – apa, két fia és két unokaöccse – eltérő személyiségein keresztül mutatta be azokat a dilemmákat, amelyek a harcoló embereket foglalkoztatták. A szovjet beavatkozás valószínűsége, a Nyugat segítő szándéka, a béke lehetősége, egy új társadalmi berendezkedés kialakítása körül folytak vitáik. A sorsfordító kérdések mellett emberi mivoltuk is megjelenik, hiszen ők is szerettek küzdöttek, versengtek, veszekedtek egymással.
A halált is megvető, a kristálytiszta remény által tüzelt bátorság évfordulója ez a nap, azé a bátorságé, ami leginkább a fiatalok szívében lakozik, nem is csoda tehát, hogy ezt a bátorságot csakis a ma fiataljai, fehérvári fiataljai tudják a színpadon életre kelteni – e gondolatokkal mondott köszönetet az alkotóknak a város polgármestere a méltó műsorért. Dr. Cser-Palkovics András ünnepi beszédében kiemelte: „Az ember, különösen a döntéshozó előszeretettel keres párhuzamokat és analógiákat a történelemben, ennek oka egyszerű: amikor a láthatatlan jövőről kell döntenünk, akkor minden kapaszkodó jól jön. A jövő formálásából azonban semmilyen okoskodás nem fog biztonsági játékot csinálni, ahhoz sokkal inkább az kell, amit 1956-ban mutattak az ország fiataljai. Bátorság, határozottság és az a tudat, hogy valami náluk nagyobbnak a részesei. „
A polgármester rámutatott: más a forradalomi pillanatok intenzitása és más az éveken át tartó városépítés elvárása. Az előbbi fizikai bátorságot kíván, annak vállalását, hogy az ember akár az életét is képes legyen a hazájáért, a közösségéért, vagy épp a hitéért áldozni. Utóbbihoz ellenben a szellem bátorsága kell, mely nem ritkán a megfontoltság, az önkontroll bátorságát jelenti, miközben a külvilág agressziót és hirtelenséget mutat, vagy vár el. Aki eltalálja, hogy melyik helyzetben melyik bátorságot kell megtalálnia magában és a közösségében: a történelem lapjaira kerül. „Ma, a magyar bátorság őszi ünnepén csak egy dolgot tehetünk: méltósággal emlékezünk 1956 hőseire és a kellő tiszteletet megadva felnézünk rájuk, erőt merítve ebből a történelmi bátorságból. Büszke vagyok arra, hogy Fehérvár fiataljainak hála a mi városunkban idén is így tehettünk. Ezzel adjuk meg azt, ami a hősöknek jár, ezzel készülünk fel a jövőre!” – zárta ünnepi beszédét dr. Cser-Palkovics András.
„Az idő Isten kezében van, és az idő az igazság szövetségese.” – Mindszenty József hercegprímás gondolatával kezdte szónoklatát a Fejér Vármegyei Közgyűlés elnöke. Dr. Molnár Krisztián beszédében megemlékezett a fehérvári és vármegyei hősökről, Keszei Istvánról és Tabódy Istvánról. Mint mondta, örvendetes, hogy Fejérben is – a levéltári kutatásoknak köszönhetően- az elmúlt években több helyen jelentek már meg a települési monográfiákban részletek a helyi lakosok 1956-os szerepvállalásáról, magánarchívumokból származó fotókkal együtt; és jelent meg jó néhány önálló kiadvány is, amelyből megismerjük a forradalom és szabadságharc helyi eseményeit.
„Az 1956-os bátor fiatalok évtizedekre átívelő döntése és vállalása utat mutat a mára vonatkozóan is arra, hogy nekünk a szabadság nem menekülés önmagunk elől, hanem éppen ellenkezőleg: a szabadság megérkezés, hazatalálás és nem utolsó sorban vállalása önmagunknak, az értékeinknek, vállaljuk, hogy magyarnak születtünk, hogy kereszténynek születtünk.” A vármegyei közgyűlés elnöke arra is felhívta a figyelmet, hogy nem szabad megfeledkezni arról se, „hogy szomszédunkban lassan 3 éve pusztító háború dúl, a helyzet napról napra rosszabb, a harmadik világháború, egy atomháború veszélye soha nem volt akkora, mint napjainkban. Óriási erők akarnak bennünket belenyomni egy mások által folytatott háborúba, de mi kitartunk a magyar válasz mellett! A háborúra a magyar válasz a béke, az azonnali, feltétel nélküli tűzszünet és béketárgyalások.” – hangsúlyozta dr. Molnár Krisztián.
(ÖKK, Media24 – fotó: Mátay Balázs)
